Pusztuló korallzátonyok
El fognak tűnni a korallzátonyok? Ezzel a címmel rendezett szimpóziumot ez évi konferenciáján az American Association for the Advancement of Science. Az aggasztó kérdés sajnos nem költői túlzás.
A korallzátonyok a Föld legváltozatosabb és legértékesebb társulásai közé tartoznak. Számos állat- és növényfaj számára nyújtanak élőhelyet, és megvédik a tengerpartot a hullámok és a viharok pusztító erejétől is. Körülbelül félmilliárd ember él korallzátonyok által védett partok közelében és a táplálékláncokon keresztül közel 1 milliárd ember áll szinte közvetlen kapcsolatban velük.
A közel száz országra kiterjedő Global Coral Reef Monitoring Network négyszáz kutatójának legutóbbi jelentése szerint a korallzátonyok 19%-a már eltűnt és az elkövetkező 10-20 évben további 15% juthat erre a sorsra. A kritikus helyzetet a globális klímaváltozás mellett elsősorban a destruktív halászati módszerek, a szennyezőanyagok és a partvidéki erdőirtások okozták. A korallzátonyok 46%-a tekinthető „egészséges“, nem veszélyeztetett társulásnak, leszámítva a globális klímaváltozás nehezen jósolható következményeit.
A konferencia során Simon Donner (a University of British Columbia klímakutatója) a korallfehéredés terjedésének veszélyeire hívta fel a figyelmet. Az óceánok átlaghőmérsékletének emelkedéséből adódóan a korallok “kilökik” a velük szimbiózisban élő algát, ami a korallzátony fehéredéséhez vezet. Bár néhány korallfaj képes alkalmazkodni a hőmérséklet-emelkedéshez, a többi faj esetében ez a korallzátony pusztulásához vezethet.
A vészjósló forgatókönyvek ismertetése mellett a kutatók hangsúlyozták, hogy a korallzátonyok megmentése csakis összefogott akciókkal lehetséges: a környezetszennyezés csökkentése, a halászat fenntarthatóvá tétele, a védett területek jelentős kiterjesztése mellett összetett ökológiai monitorozórendszerre és erős jogi szabályozásra lenne szükség.