A kiotói egyezmény
A pontos kifejezés a kiotói jegyzőkönyv. Ez az 1992-ben Rio de Janeiró-ban megszületett ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményének 1997-ben elfogadott kiegészítő jegyzőkönyve, amelyben a gazdaságilag fejlett államok vállalták, hogy 2012-ig az 1990-es bázisévihez képest 5,2 százalékkal csökkentik az üvegházhatású gázok kibocsátását. A klímavédelemben élenjáró Európai Unió ezt meghaladó, 8 százalékos csökkentést vállalt.
Az egyezmény vezette be a kvótakereskedelem lehetőségét, azt, hogy a kibocsátásukat jelentősen csökkentő államok értékesíthetik a fel nem használt kibocsátási jogukat a jobban szennyező államoknak, és az ebből befolyt jövedelmet klímavédelmi célokra fordíthatják.
A kiotói egyezmény nagy előrelépésnek tűnt a klímavédelemben, de sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A legnagyobb kibocsátású államok vonakodtak teljesíteni a vállalásokat: Oroszország évekkel később, az USA pedig egyáltalán nem ratifikálta az egyezményt, India és Kína nem is vállalt kibocsátás-csökkentést. Általános megdöbbenést keltett, mikor Kanada 2011-ben – eddig egyedüliként – kilépett az egyezményből.
A kiotói egyezmény 2012-ben lejár. Az ENSZ olyan megállapodás létrehozásán fáradozik, amelyet 2015-ben fogadhatnának el, és jogilag is kötelező lenne az államokra nézve.